A Herman's Hermits angol együttes, 1963-ban alakult Manchesterben. Bár, 1964-71 között számos slágerük felkerült az angol és nemzetközi listákra, mégis az igazi hírnevet az amerikai show műsorok vendégeként aratták.
Angliában az „I'm into Something Good” dal feldolgozásával vezették a slágerlistát 1964-ben, míg az USA-ban másik két feldolgozásuk, a „Mrs. Brown, You've Got a Lovely Daughter” és az „I'm Henry the Eighth, I Am” lett első, de több számuk is bekerült a Top 10-be. Európában a „No Milk Today” volt a legnagyobb slágerük 1966-ban.
Nagyon népszerűek voltak Amerikában, a lemezkiadók versengtek értük. Fiatalos bájos előadásmódjuk, melyet a frontember Peter Noone személyisége garantált, méltán tette őket a tinik kedvencévé.
1963-ban alakult angol zenekar.
Tagjai a megalakuláskor: Peter Noone ének, Keith Hopwood gitár, Derek Leckenby
gitár, Karl Green basszusgitár, Barry Whitwarm dob.
Egy angol hanglemez producer, Mickie Most, egy tv-sorozatban fedezte fel Peter
Noone kölyökarcát, s elhatározta, hogy tinisztárt farag belőle, ő lesz 1964
"új arca". A zenekar neve az 1963-as megalakuláskor The Heartbeats
volt. Mickie Most, Hermanra változtatta Peter Noone nevét, Herman’s Hermits-re
változtatta az együttes nevét, és megkezdte a slágertermelést a közönség
számára. Már első kislemezükkel rögtön a slágerlisták élére kerültek az óceán
mindkét partján. 1965-ben több kislemezt adtak el mint a Beatles. A zenekar
legnagyobb sikereit ( I'm Into Something Good, Mrs. Brown You've Got A Lovely
Daughter, Wonderful World, I'm Henry The VIII I Am, Learning On The Lam Post)
stúdiózenészek, közöttük Jimmy Page és John Paul Jones (később Led Zeppelin)
készítették, a Herman's Hermits csak eladta a kész terméket.
1964 és 1970 között több mint 20 Top 20 sikert értek el Angliában. A brit
invázió keretében Amerikába is átjutottak, ahol Herman jólfésültsége nagy
sikert aratott s több No.1 sikert eredményezett. A hatvanas évek második
felében sikerült megújulniuk, s igényes hangszerelésű slágereik (There's A Kind
Of Hush, No Milk Today, Sunshine Girl, Something's Happening, Years May Come)
máig gyakran játszott dalai a rádióállomásoknak.
1970 után Peter Noone szólóban próbálkozott, elég sikertelenül. A vezető nélkül
maradt zenekar áttelepült az államokba és aprópénzre váltotta a jól csengő
nevet, kies bárokban lépve fel, amíg a közönségnek elege nem lett belőlük.
Tagjai a megalakuláskor: Peter Noone ének, Keith Hopwood gitár, Derek Leckenby gitár, Karl Green basszusgitár, Barry Whitwarm dob.
Egy angol hanglemez producer, Mickie Most, egy tv-sorozatban fedezte fel Peter Noone kölyökarcát, s elhatározta, hogy tinisztárt farag belőle, ő lesz 1964 "új arca". A zenekar neve az 1963-as megalakuláskor The Heartbeats volt. Mickie Most, Hermanra változtatta Peter Noone nevét, Herman’s Hermits-re változtatta az együttes nevét, és megkezdte a slágertermelést a közönség számára. Már első kislemezükkel rögtön a slágerlisták élére kerültek az óceán mindkét partján. 1965-ben több kislemezt adtak el mint a Beatles. A zenekar legnagyobb sikereit ( I'm Into Something Good, Mrs. Brown You've Got A Lovely Daughter, Wonderful World, I'm Henry The VIII I Am, Learning On The Lam Post) stúdiózenészek, közöttük Jimmy Page és John Paul Jones (később Led Zeppelin) készítették, a Herman's Hermits csak eladta a kész terméket.
1964 és 1970 között több mint 20 Top 20 sikert értek el Angliában. A brit invázió keretében Amerikába is átjutottak, ahol Herman jólfésültsége nagy sikert aratott s több No.1 sikert eredményezett. A hatvanas évek második felében sikerült megújulniuk, s igényes hangszerelésű slágereik (There's A Kind Of Hush, No Milk Today, Sunshine Girl, Something's Happening, Years May Come) máig gyakran játszott dalai a rádióállomásoknak.
1970 után Peter Noone szólóban próbálkozott, elég sikertelenül. A vezető nélkül maradt zenekar áttelepült az államokba és aprópénzre váltotta a jól csengő nevet, kies bárokban lépve fel, amíg a közönségnek elege nem lett belőlük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése