Beatles - Paperback Writer 1966

A Beatles 1966-os dala csak kislemezen jelent meg és sohasem került fel albumra, kivétel a későbbiekben kiadott válogatásokat. A dal több újdonságot is tartalmaz a korábbi Beatles számokhoz képest.  A hangszerelésben előtérbe kerül a basszus. McCartney a hegedű formájú Höfner helyett Rickenbacker basszusgitárt használt, melynek élesebb, tömörebb hangszíne volt. A népszerű amerikai zenészek, Otis Redding és Wilson Pickett, már korábban is alkalmazták, így fel kellett venni a versenyt a Beatlesnek is.

A dal szövege egy levél formátum, amelyet egy kezdő író írt a kiadójának. A levél témája, hogy az írónak mindenképpen szüksége van munkára, és ezért ajánlott egy könyvet, amit „egy Lear nevű emberről” („a man named Lear”) írt, aki festő volt, de írogatott is, és akit John szívesen olvasott. McCartney igyekezett a szöveget úgy megválasztani, hogy a hozzáírt zenében egyetlen akkord ismétlődjön. Egy korabeli interjúban ezt mondta: „John és én olyan dalokat akarunk írni, melyekben csak egy hang ismétlődik, úgy, mint a Long Tall Sallyben.